MC SOON - SOHA NEM FELEJTEM EL

Kisírt szemmel nézem, ahogy elhagyod a lelkem,
szét tört üveg pengéin táncoltunk mi ketten.
Érted dobog kihült szívem, érted ölni lehet
ha szerelmes az ember mást nem is nagyon tehet.
Sötét égbolt tetején, látom most az arcod
harcolok az égiekkel, hogy megdöntsem a farcod.
A világot is bejártam a szerelmet kerestem,
de a csalódás útolért és betemette a testem.
Szorids meg a kezem, és ne engedd el kérlek
megígérem szeretni foglak örökre én téged.
Még mindig sírok reggelente amikor arra ébredek,
hogy az álom nem valóság és megint újra tévedek.
Az álomból visszatérve az élet kemény földjére,
ketten irtuk be magunkat a szerelemnek könyvébe.
Minden éjjel látlak, a szívem porba hullik
én harcolok még érted ha az életemen is múlik.

Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,
az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.

Mint a cserben hagyott gyerekek, könnyes szemmel állok,
sok olyan dolgot tettem már, amit a mai napig bánok.
Az élet fájdalmas könyvében most egy új fejezet kezdődik,
miben az én kedvesem, törött szívvel gyötrődik.
A gyötrődésed fáj, a kínok között vergődök,
egy újabb lépés vár, amit majd még eldöntök.
De tudom egyszer vissza sírsz, tudom egyszer hiányzok,
a halálom után rád, a mennyországban várok.
A szívem mélyén égő sebet hagyott minden szavad,
a bánat nagyvilága lassacsskán rám szakad.
Remélem érted, azt amit most írok,
mert amikor ezt hallgatod én még mindig sírok..

Soha nem felejtem el az első pillantásod ....

Akkor is nevettem ha valami éppen bántott,
a szerelmed engem az, öröm világába rántott.
Kiváncsi voltam milyen érzés az amikor szerethetsz,
de rájöttem a szerelem helyett majd inkább csak szenvedhetsz.
A dalomat lassan befejezem és új életre térek,
a boldogságomhoz tőled egy utolsó csókot kérek.
Mielőtt elengedlek fordulj vissza mégegyszer,
és mond azt, hogy minden velem töltött perced élvezted.
De most fáj és úgy érzem az élet elveszti az értelmét,
kettőnk közül én kergetem a romantikus téveszmét.
A madár dala ismert, a pad egy örök emlék,
egy rózsát dobj a síromra, ha többet fel nem kellnék.
Hiányzik az arcod és minden gyenge érintésed,
a könnycsepp lehull a földre és te csendben végig nézed,
ahogy elhagyom e földet és minden emlékem törlöd,
úgy szeret e szív, miért kellett összetörnöd?

Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,
az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.

Soha nem felejtem el az első pillantásod,
mindig is csodáltam milyen nagy a kitartásod.
Az eső elmossa a várat amit ketten építünk,
elkell vállnunk ezt hiába is szépítjük.
A lélegzet megállt az idő elindult vissza,
nézd az arcom a szemem könnyektől tiszta.
Elkopott a toll most már abba kéne hogy haggyam,
de a szerelmemet miért? Miért kéne másnak adjam?
Nem áll meg az élet mégis úgy érzem hogy megfulladok,
bárcsak azt mondhatnám egyszer "Igen rajta túl vagyok",
ja, bárcsak azt mondhatnám egyszer..... "Igen rajta túl vagyok"

MC SOON - EMLÉKEK

1.verz.
Kisgyerek voltam és még nem fogtam fel semmit sem,
keveset kaptam, de te nem kaptál még ennyit sem.
Az élet elvett tőlem irígykedett már rám,
tudom hogy most is nézel és a túlvilágon vársz rám.
Vigyázol arra hogy ne kerüljek bajba,
még mindig rád gondolok és a neved írom fel a falra.
Elsírtam bizony magam a temetésed napján
Mert rossz volt látni a fájdalmat másnak az anyján
Ő nem ilyen jövőt tervezett neked ahogy énsem
Miért hagytál itt mindent? ezt még mindig nem értem
A közös játékaink a polcomon hevernek
A földről üzenem neked teljes szívemből szeretlek
Minden egyes közös napunkra tisztán emlékszem
Az óvodás ballagáson és az iskola kezdésen
Az arcod az elmémbe örök árkot ásott
Hiányzol barátom remélem ezt látod

Ref:(2x).
Emlékek,gyötörnek még engem
Emlékek,törnek fel még bennem
Veled álmodok minden áldott éjjel
Azthittem hogy mellőlem soha sem mész el

2.verz.
Ott voltam melletted az utolsó napokban
Becsuktad a szemeid és elaludtál a karomban
Azthittem felkelsz és minden kezdődik újra
De leállt a szíved és nem dobbant meg újra
Pánikba estem mert nem tudtam mi történik
Az orvos bejött és a szeretteid is őt nézik
Könyörögtek az életedért mert a lelked tiszta
De te elindultál és soha nem jöhetsz már vissza
Tudom hogy boldog vagy és egy jobb helyen ébredtél
Mindig a gázt nyomtad és te sohasem fékeztél
Büszkén nézek rád a végsőkig küzdöttél
A korházi ágyból a szemeiddel is elüldöztél
De a halál erősebb volt nálad és legyőzőtt téged
De nem hiszem hogy még egy ilyen ember létezik
És hogyha kérdezik : én majd tudom biztosan
Neked itt lenne a helyed, ez igy van biztosan

3.verz.
Csak esett az eső és a vihar is csak tombolt
Az hogy elmentél az életemben mindent le rombolt
Kérdőre vontam vajon ezt akarom énis?!
Sokat probálkoztam de itt vagyok mégis
Talán ujrakezdhetem belőled erőt merítve
És hozzád hasonló embereket magam köré kerítve
Megfogadtam már 100x hogy jobb ember leszek
És ha kell akkor ezért én majd mindent megteszek
Hallom még a nevetésed focizás közbe
Hazafelé a téren az osztálytársak fognak közre
Emlékszem a kérésedre a 100 évet is megélem
Hogy ujra találkozunk azt énis nagyon remélem
De miért?miért te? és miért pont ilyenkor?
A halál nem válogat és ártatlanokat is elrabol
Ha hallod ezt a számot könyörgök nézz rám
Ne felejts el soha és emlékezz még rám!

MC SOON - MÉG SZERETLEK

Erősnek kell lennem de minden összedőlt már alattam
A világnak jo éjszakát nekem elég feladtam
Emlékszem az első szóra amit nekem címeztél
Egy egyszerű történetet bonyolítottál és hímeztél
A naplómban már megint, egy uj fejezett kezdődött
Egy ismeretséggel mi kettőnk között fűzödött
Az arcomon az izzadság a szememben a bámulat
Remegett a térdem és kerülgetett az ájulat
Egy örvény ami lehúz s vele a mélybe ránt a fájdalom
Sírunk együtt az egykor összefűzött szálakon
Még hallom a hangod a telefonban ahogy azt üzened szeretlek
Mindent elások a multban de téged el nem temetlek
Sajnálom hogy rosszul léptem nem tudom hol hibáztam
Sajnálom hogy szerettelek pedig nagyon vigyáztam
Rád és magamra kettőnk gyönyörű kincsére
Egy csodás lakat zárának egyetlen bilincsére

Még szeretlek nélküked nem tudok élni
A karodba bújva a csókodat kérni
Örökkön örökké csak veled lenni
A szabad utat járni és bármit megtenni

Mint a felébresztett oroszlán üvöltök a hegyeknek
Mára már felnőttem de visza mennék gyereknek
Mikor nem volt semmi gond, csak játszottam a szerepem
De már csak egy srác akit tönkre tett a szerelem
Én elgondolkodtam egyedül a szobámban elmerengve
Hogy miért dühösen emlékszel minden egyes percünkre
Amit együt töltötünk kint a szabad égnek tetején
Minden tökéletesnek tünt a mesekönyvnek elején
De mára már csak fiktív kitalált álom
Csak egy bekezdés jutott most tovább kell állnom
Az égre nézek fel rádgondolok újra
Az arcodat is látom bár kicsit megfakulva
Az arcomat elfordítom a karjaimat bezárom
És ordítom a világnak ez nem lehet csak álom
Most mégis felébredek és könnyes szemmel nézek
Hogy összetörted azt amit irántad érzek

A pár betű emlékzetet amit a padba karcoltunk
Fogtuk egymás kezét és egymásért harcoltunk
Most mégis feladod de én küzdeni fogok érted
És a fél életem odaadnám de tudom hogy nem kérted
Éget még a szó ami a szívembe van vésve
Ott legbelül még érzem és talán nincs minden el késve
Láttam a szemedben a csodálatos szivárványt
Megtaláltam lényedben az egyetlen egy királylányt
Fásultam bámulom a homályfedte képeket
Te boldoggá tettél egy haszontalan életet
Köszönöm ezt most neked hiszen megtanultam szeretni
Bennem megmaradsz egy életre soha nem foglak elfeledni
Ez egy szerelmes sztori,mese vagy regény
A hazugság madara száll a boldogságnak egén
Törött szárnyal nem lehet mégis megprobálok repülni
Elszállni a szívedig és a közepébe kerülni.

Children of Distance-Emlékezz rám

[Petrix]
Hazudnég, ha mondanám, hogy nem tőr rám a gondolat
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod, majd a hangomat
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz aki felvegye
Így egy kicsit megkésve, itthagyom most emlékbe
Mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre
Létezésem értéke, és elmúlásom rémképe
Beolvadt a zenémbe, de lehet, hogy nem kéne
Mert mért ne, kit érdekel, minek mi a mértéke
Úgyis por és hamu lesz mindegyikünk a végére
Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem
Hogy tovább él az emlékem, a barátaim lelkében.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor júj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

[Carp-E]
Emlékem, majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem
De pont azért, hogy te is értsd, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Hogy tükörben az életem vajon most a látszat eltakarja
Vajon számít e rám valaki, vajom lessz e kinek hiányzom
Vajon szeretnek, majd akkor is ha néha én is hibázok
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy így néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékül, most így dalban hallható
Mily szeretettel adom ezt, remélem érzed, hogy ez neked szól
Hozzád, és ezt azért írtam, majd veled lesz ha elalszol.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem

[Horus]
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre
Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek
Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek
Még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád
Minden percbe fognám kezedet, csókolnám a szád
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem
Dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

[Shady]
Szavam szívekbe furódó, dalból indítható rakéta
Mi nyomot hagy az éterben, megérzi a Planéta
De ki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám hogy megértsen
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából, már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemel,ja,hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem
Születtem nyolcvan, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

MC SooN - Édesanyám

Édesanyám,neked mondtam először hogy szeretlek,
te tanítottál járni szíved biztonságot teremtett.
Nem tudom megköszönni, amiket értem tettél
de a te fiad szemében, a legjobb ember lettél.

Hogy háláljam meg?Hogy életet adtál,
hogy a számra bármi volt mindig mosolyt csaltál.
Lehet hazugság,fájdalom,csalódás,bánat
soha sem fogok megismerni jobb embert nálad!

Megszültél,nem tudtad,hogy majd ki leszek,
hogy az életem során merre fújnak a szelek.
Ugye látod Anya?Ugye büszke vagy rám?
Érted bármikor az életemet adnám!

Sokan nem becsülik azt,hogy még velük lehet,
én kivétel leszek, és megmutatom neked,
hogy a szeretet a világon a legdrágább érzelem
és én szeretni foglak téged, ameddig lélegzem!

Refrén:
Édesanyám ugye látod már?
Édesanyám ilyen gyereket álmodtál?
Édesanyám nagyon szeretlek téged!
Jó ember leszek, ahogy te kérted!

Hihetetlen az, hogy mindig számíthatok rád,
a világban annyit csalódtam, hogy nem bízok már.
De Te más vagy, köszönök mindent,
megígérem neked,hogy megmaradsz örökre itt bent

a szívemben, ami csak miattad dobban.
Neked íródott e dallam, hozzád szól a tollam.
Figyeld minden szavam, csak neked beszélnek,
az elmémben az ütemek csak érted zenélnek.

Ha nem vagy nem tudom elképzelni az életem.
Ha mosolyogni látlak a nap ragyog fényesen,
és mindig, boldoggá tesz ha látlak,
megmutattad az életet, hogy milyenek a bátrak!

Children of Distance-Négy keréken

Carp-E:
Szeretem a kocsikat,de nem, ez nem is lehet kérdés
Mert az autó az életem, ez egy életérzés
Az, hogy amikor beülsz, csak egyet akarsz
Rálépsz a gázra és vagy 5 percig kaparsz
Érzed a gumiszagot, amikor majd gyorsítol
Kétszázig meg se állsz, és akkor majd ordítol
Hogy ez az ami kell nekem!Ez az én végzetem!
És ekkor a kormányról leveszem a két kezem
És élvezem azt amiért, beültem a gépbe
Na és ekkor egy másik verda bekerül a képbe
De nincsen esélye, mert én vagyok a legjobb
A sebesség érzet, az ami engem feldob
A gumicsík az aszfalton már örökké ott lesz
Ott hagyom a névjegyem, ami most pont ez
Vissza kettő padlógáz, ami most padlót ráz
Fel négy kerékre, amit te is most megpróbálsz

Refrén:
Négy keréken gurulunk, amíg az élet
Meg nem áll, és megjelenik a képzet
Hogy nincs más csak a kocsi és a sebesség
Ha ez eltűnik, akkor a testemet temessék
El majd a föld szinéről mostmár végleg
Ez volt az életem, nélküle nem élek
Tudom, hogy négy keréken egyszer célbe érek,
De addig is gurulok, amíg tart az élet.

Horus:
A járgány beindul és duruzsol a füledbe,
Ilyenkor úgy érzed, feléd bármi jöhetne.
Négy keréken cirkálsz a cél felé harminccal,
Dübörög a rap és te csak villogsz a lóvéddal.
Örülsz, hogy nem fáradsz el, nem fáj a lábad,
Csak azon vagy, hogy hangerővel nehogy alább add.
Megállsz a diszkó előtt, mindenki rád néz,
Mindenki tapsol, a levegőben száz kéz.
Örülnek neked, hisz látják, hogy virulsz,
Tárt karokkal fogadnak, el is pirulsz.
Megérted miért szeretnek, meg érted az helyzetet
Látják, hogy parti arc vagy, élvezed az életet.
Nem iszol alkoholt, hisz vezetned kell még,
De nem búsulsz emiatt, tudod vár a négy kerék.
Gondolsz egyet, hazaindulsz, a bulinak már vége,
De nem áll meg az élet, tehát fel a négy kerékre.

[Children of Distance - Négy keréken a www.dalszoveg.hu-n]

Refrén:
Négy keréken gurulunk, amíg az élet
Meg nem áll, és megjelenik a képzet
Hogy nincs más csak a kocsi és a sebesség
Ha ez eltűnik, akkor a testemet temessék
El majd a föld színéről most már végleg
Ez volt az életem, nélküle nem élek
Tudom, hogy négy keréken egyszer célba érek,
De addig is gurulok, amíg tart az élet.

Horus & Carp-E:
Lehet kicsi vagy nagy, lehet fekete vagy fehér,
Az érzés, amikor vezeted mindennel felér
Lehet tündi bündi kis kerékkel, vagy utánfutón két tehénnel,
Az a lényeg, hogy a te kocsid négy kerékkel
Csikorog a gumi, felszakad az aszfalt,
A szomszédok ébredeznek, felrúgják az asztalt.
Hisz csendesen és lassan, nem élet az élet,
A sebesség határozza meg most a létet
És a korlátok közül azonnal kilépett
És a kocsi az ami engem nap mint nap éltet
Összetartozunk, és nem válunk el soha,
Mint az író és a tolla, mint a coca meg a cola.
Beülök mint veszett barom kettő hússzal hajtok
Szóval így áll a helyzet kettőspont itt tartok
Nincs más hátra, hisz előttünk az utunk
Fel hát négy kerékre és bármeddig eljutunk

Refrén:(2x)
Négy keréken gurulunk, amíg az élet
Meg nem áll, és megjelenik a képzet
Hogy nincs más csak a kocsi és a sebesség
Ha ez eltűnik, akkor a testemet temessék
El majd a föld színéről most már végleg
Ez volt az életem, nélküle nem élek
Tudom, hogy négy keréken egyszer célba érek,
De addig is gurulok, amíg tart az élet.

Búcsúlevél

Vers
Százszor fogalmatam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

Prológus
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúztam a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

1.Verse
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeszted csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

[Children of Distance - Búcsúlevél (Shady) a www.dalszoveg.hu-n]

2. Verse
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan északák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

3.Verse
Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben,de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.